A stockholmi Karolinska Intézet bejelentette a 2011. évi orvosi Nobel-díjasok nevét. A legrangosabb tudományos elismerést az amerikai Bruce Beutler, a luxemburgi Jules Hoffmann és a kanadai születésű Ralph Steinman kapta. Beutler és Hoffmann a hivatalos indoklás szerint a természetes immunitás aktiválása terén végzett felfedezéseikért kapták a díjat, Steinman pedig azért, mert felfedezte a dendritikus sejteket és azok szerepét az adaptív immunitásban. A természetes immunitás az ember veleszületett immunitását jelenti. „Azok a receptorok, amiket Beutler és Hoffmann írt le a kilencvenes években, kórokozók csoportjait ismerik fel. Ezek olyan szenzorok, amik tehát nem egy-egy vírust vagy baktériumot, hanem egy egész csoportot ismernek fel, az aktiválás pedig konyhanyalven a szervezet immunválaszát jelenti” – kommentálta a díjat kérdésünkre Sármay Gabriella, az ELTE Immunológiai Tanszék professzora. „Ez a válasz nagyon gyors és ha az immunrendszer megfelelően működik, ajkkor alkalmas a kórokozók azonnali megállítására. Fontos megjegyezni viszont, hogy ez a fajta immunitás nem jár immunológiai memóriával.” A két tudós felfedezése révén sok olyan immunológiai mechanizmus tisztázódott, amiről korábban az orvosok nem sokat tudtak, és új kutatásokra nyílt lehetőség. Az adaptív, vagyis a tanult immunitás a természetes immunitásra épül, természetes immunitás nélkül az adaptív immunrendszer válaszai sem tudnak kialakulni – ennek felfedezésében volt nagy szerepe a harmadik díjazottnak, Ralph Steinmannak. „Azok a bizonyos dendritikus sejtek mintegy őrjáratoznak a szervezetben, és amikor találkoznak egy kórokozóval, azoknak jellemző részeit, molekuláit felvéve elvándorolnak olyan helyekre, ahol kialakul az adaptív immunválasz. A sejtek bemutatják a kórokozó molekuláit a megfelelő limfocitáknak, és kialakulhat az adaptív immunválasz. Ez lassabban alakul ki, mint a természetes immunitás, viszont immunmeóriával jár" - fogalmazott Sármay.